Nagy szerencsémre sosem küzdöttem a feledékenységgel. Már ovis koromban sem hagytam el a rucijaimat, játékaimat, a suliban sem volt probléma soha, hogy ezt vagy azt otthon hagytam volna. Nem mentek ki a fejemből a dolgozatok, a fontos események. Később a munkahelyemen és a magánéletemben is mindig mindent észben tartottam. A szerencsés széria egészen Mr. Gombócig tartott. Tavaly augusztusban már gyanús volt, mikor 2x egymás után áztattam el a táskámat, mert elfelejtettem a kupakot visszacsavarni a fél literes üvegemre. :D Akkor már gondoltuk, hogy itt valami (pontosabban valaki) kopogtat, mert alapból nem lehetek ennyire hülye. Azóta a feledékenységem nem sokat javult, bár tány, hogy minden létező módszerrel próbálom kompenzálni a hiányosságokat.
Hétvégén Gy. munkahelyére kellett volna sütnöm valami finomságot, amit természetesen kb. abban a pillanatban felejtettem el, mikor megtudtam. :D Azért vasárnap délután Gy. rákérdezett, így gyorsan összedobtuk közös erővel az alábbi sós nasit. Mr. Baba volt a legügyesebb, hajlandó volt egy kicsit szundizni, míg mi sütögettünk. 
Hozzávalók kb. 2 tepsihez:
25 dkg túró
25 dkg vaj
25 dkg liszt
1 csapott ek só
1 tojás
2 ek szezámmag
Elkészítés:
A túrót, a vajat, a lisztet és a sót mérd egy nagy tálba, majd gyors mozdulatokkal dolgozd össze.
Pihentesd kb. 1 órát a hűtőben folpackba csomagolva.
Lisztezett deszkán nyújtsd kb 1 cm vastagságúra, majd szaggasd ki.
A sütőt melegítsd elő 190 fokra.
Rendezgesd sütőpapíros tepsire a szívecskéket.
Kend le felvert tojással és szórd meg szezámmaggal.
Süsd kb. 13 percig a kis sós nasikat.
Ha tetszett a bejegyzés, nézz körül facebookon és instagramon is.
Utolsó kommentek