Főzni jó sütni még jobb

Mr. Babával tobábbra sem egyszerű sütni, főzni, de lelkesen keresem az újabb és újabb megoldásokat, hogy mivel is tudnám lekötni arra az időre míg én a konyhában teszek-veszek. Sajnos a "berakom a járókába és addig ő szépen eljátszik" számunkra csak egy álom, lévén amint kimegyek a szobából kb. a 3. világháború tör ki. Köszi szeparációs szorongás, bármi is legyen az. :D Ha kiszököm mellőle, előbb utóbb hallom az előszoba kövön csattanó kis tenyereket, és pillanatokon belül meglátom a lihegő, sóhajtozó kis Gombockámat, aki mérhetetlenül boldog, hogy megtalált. Van, hogy eljátszik az etetőszékében mellettem, míg én bekeverek egy gyors tésztát, de persze nem a türelméről híres, így ez is csak részleges megoldás. (Vajon kire ütött ez a gyerek? :D) Ennek a sütinek az elkészítésénél ezért egy új verziót próbáltam ki: magamra kötöttem a dedet csatos hordozóba. Ő nagyon jól elvolt, sasolt mindent, én viszont kissé nehézkesen fértem hozzá a robotgéphez és úgy ámblokk mindenhez. Nagy nehezen csak elkészültünk, és igencsak megérte, mert szuper sütike. 

Hozzávalók: 

250 g gesztenye massza

1 tojás

7 dkg barna cukor

7 dkg vaj

2 púpos ek teljes kiőrlésű liszt

1 marék meggy

1 narancs

Elkészítés:

A cukrot habosítsd fel a vajjal, majd üsd hozzá a tojást.

Mehet bele a gesztenye massza és a liszt is.

Reszeld bele a narancs héját, majd jó alaposan keverd össze az egészet.

Kiskanállal adagold sütőpapíros tepsire a tésztát, néhány centi helyet hagyva köztük, mert sütés közben megnőnek.

Minden tésztakupac közepébe tegyél egy meggyszemet. 

Süsd 180 fokon kb. 12 percig, majd hagyd kihűlni a kekszeket. 

Ha tetszett a bejegyzés gyere facebook-ra és instagram-ra is, így nem maradsz le az újabb posztokról.

Ismeritek a babacsintát? Ha nem, akkor elmondom, hogy a babacsinta a hozzátáplálás elején a baba számára már ehető alapanyagokból készített palacsinta. Azaz NEM a posztban szereplő recept. :D Az a papacsinta és a mamacsinta. De hogyan jön a képbe mégis a babacsinta? Hát elmesélem! Szegény ded ugyanis minden reggelinél ácsingózó tekinteteket vet a fincsi péksütijeinkre, gofrinkra, palacsintánkra (stb.), így neki is ki kellett találnunk valamit, amit a kis etetőszékében ő is szívesen falatozik. (Lévén a babakekszen és a kölesgolyón túl is van élet...legalábbis azt mondják. :D) A fentiek miatt jött a képbe a babacsinta. Egy pici banánt (vagy más gyümölcsöt) összekever az ember 7 gabonás péppel vagy zabpehellyel, esetleg liszttel, majd kisüti egy kevés olajon. A már tojást (vagy legalábbis a sárgáját), joghurtot evő babáknál, persze az utóbbiak is mehetnek, így még jobban fog hasonlítani a babacsinta a felnőtt változathoz.

Most, hogy már mindenki tudja, hogy mi is a babacsinta, jöjjön az egyik kedvenc reggelink, az egyáltalán nem egészséges, felnőtt, csokis, amerikai palacsinta, melyet nem kis bűntudattal falatozunk a szent ded előtt.

Hozzávalók:

20 dkg liszt

fél csomag sütőpor

2 púpos ek cukrozatlan kakaó

1 tojás

5 dkg vaj

5 dkg barna cukor

4 dl tej

1 kk citromlé

pici olaj

nutella, banán, porcukor a tálaláshoz

Elkészítés:

A tojást dolgozd össze a cukorral, majd add hozzá a tejet, a citromlét és az olvasztott vajat.

A lisztet keverd össze a sütőporral és a kakaóval, majd add az előzőekhez.

Szeleteld vékony karikákra a banánt, készítsd elő a nutellát.

Kend meg pár csepp olajjal a serpenyőt és közepes lángon süsd meg a palacsintákat.

1 palacsintához kb. 1 kisebb merőkanálnyi tésztát adagolj.

Ha megsültek a palacsinták, kend meg őket nutellával és retegezd banánnal. A legfelsőt szórd meg porcukorral. 

Ha tetszett a bejegyzés gyere facebook-ra és instagram-ra is, így nem maradsz le az újabb posztokról.

Fogalmam sincs, hogy eddig, hogyan maradhatott ki a repertoárból az egyik klasszikus, amerikai kedvenc, a mogyoróvajas keksz. Őszintén szólva eddig valahogy eszembe sem jutott sütni, talán azért, mert alapvetően kicsit csalódtam a mogyoróvajban. Nem tudom mit vártam, de az első kóstolástól egyáltalán nem voltam elájulva. A napokban viszont újra eszembe jutott és szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy én bizony mogyoróvajas kekszet akarok sütni. Mégpedig azonnal. A dolog szépséghibája az volt, hogy nem volt otthon egy deka vaj sem. Szerencsére Gy. nem csinál ügyet az ilyesmiből. Ha süti van kilátásba helyezve, azonnal fogja magát és elcsattog a boltba a hiányzó hozzávalóért. Most is így történt, én mindent előkészítettem, a fiúk pedig meghozták a várva várt vajat. Negyed órával később már falatozhattuk is a fincsi kekszet. Na, ilyen formában már én is meg voltam elégedve a mogyoróvajjal. :) 

Hozzávalók kb. 40-50 darabhoz: 

100 g liszt

1-1 kk fahéj, őrölt szegfűszeg

180 g mogyoróvaj

140 g barnacukor

100 g vaj

2 pici tojás

2 kk sütőpor

Elkészítés:

A sütőt melegítsd elő 180 fokra és készíts elő egy sütőpapírral bélelt tepsit.

A mogyoróvajat, a cukrot, a tojást és a vajat mérd egy nagy tálba, majd jó alaposan keverd össze.

A lisztet, a sütőport és a fűszereket öntsd az előbbi masszához.

Dolgozd össze az alapanyagokat, majd formázz - nedves kézzel - kis golyókat a tésztából. (Ne ijedj meg, ha kicsit lágynak találod a tésztát, ilyennek kell lennie.)

Tedd sütőpapíros tepsire őket, majd nyomkodd is kicsit le. 

Fontos, hogy hagyj egy kevés helyet a kekszek között, mert sütés közben megnőnek. 

Süsd kb. 12-15 percig. 

Ha tetszett a bejegyzés gyere facebook-ra és instagram-ra is, így nem maradsz le az újabb posztokról.

Amióta otthon vagyok, próbálok nagyon odafigyelni az étkezésekre. (Persze ezt a KisBébi sokszor felülírja és az eredetileg tervezett, egészséges csirkemellsonkás, teljes kiőrlésű, magos kenyérből készült szendvicsem helyett kétpofára tolom be Gyuri zsíroskenyerét, de azért általában én vagyok a főnök. :D) Ezt a kekszet is azért készítettem, mert egy fokkal talán egészségesebb, mint a szokásos, tőlem megszokott édességek. (Persze lehet, csak áltatom magam. :D) Minden esetre nagyon fincsi, és akár reggelire, tízóraira vagy uzsonnára is szuper alternatíva egy kis joghurttal, gyümölccsel. 

Hozzávalók:

fél csésze olvasztott vaj

4 púpos ek méz

fél csésze barnacukor

1 csésze liszt (nálam teljes kiőrlésű)

1 csésze zabpehely

1 csésze kókuszreszelék

1 csipet só

1 kk szódabikarbóna

Elkészítés:

Elsőként a vajat olvaszd meg, majd add hozzá a cukrot és csurgasd hozzá a mézet. Jó alaposan dolgozd össze.

A lisztet, a zabpelyhet, a kókuszreszeléket, a sót és a szódabikarbónát szintén keverd össze, majd szórd a mézes masszához.

Keverd addig, míg össze nem áll a tészta.

Csomagold folpackba és tedd kb. 1 órára a hűtőbe, hogy könnyebb legyen formázni.

Ha letelt az idő melegítsd elő a sütőt 180 fokra és készíts elő egy sütpapíros tepsit.

Formázz kis gombócokat a masszából, majd tenyérrel picit lapítsd ki őket.

Érdemes jó sok helyet hagyni köztük, mert a sütőben megnőnek.

Süsd kb. 12 percig. Itt még nagyon puhának fognak tűnni, de amint kihűlnek megkeményednek.

Tipp: Tárold légmentesen záródó dobozban.

Ha tetszett a bejegyzés gyere facebook-ra és instagram-ra is, így nem maradsz le az újabb posztokról.