Főzni jó sütni még jobb

Mivel nagyon sok gyümölcsöt termeszt mindkét Nagypapám, így elkerülhetetlen, hogy nyaranta tetemes mennyiségű lekvárt főzzünk be és többszáz (ténylegesen) üvegnyi befőttet tegyünk el családilag. Az már más kérdés, hogy a mi 50 nm-es lakótelepi lakásunk miként nyeli el ezt a sok finomságot, a lényeg, hogy ne vesszen kárba semmi. Az egyetlen dolog, amire nem vállalkozom a szilvalekvár főzés. Ez marad Szabó Papa kiváltsága, hiszen ő mindenféle dzsemfix és hozzáadott cukor nélkül kevergeti hosszú órákon keresztül az érett gyümölcsöt. Ez lesz ám az igazi Nagypapa/Nagymama lekvárja. :) Nem tudom, hogy én valaha abszolválom-e ezt a szintet, meglátjuk. Addig is Papa lekvárjával töltöm, a Mama receptje alapján készült buktát. :) 

Hozzávalók:

3 dl langyos tej

1 kocka friss élesztő

2 ek cukor

1 tojás

1 csipet só

2 ek tejföl

8 dkg margarin

fél kg liszt

1 üveg szilva lekvár

olvasztott vaj

Elkészítés:

Minden hozzávalót langyosan használunk fel. Érdemes akár már előző este elővenni az alapanyagokat, hogy szobahőmérsékletűek legyenek.

Elsőként az élesztőt futtasd fel a langyos tejben. Adj hozzá egy pici cukrot is.

Közben egy nagy tálba mérd ki a többi alapanyagot, majd ha az élesztő felfutott, öntsd hozzá az előzőekhez.

Gyúrd össze a tésztát, majd meleg helyen, letakarva keleszd duplájára. (Kb. 1 óra kell neki.)

Lisztezett deszkán nyújtsd kb. 1 cm vastagságúra, négyzet alakúra a tésztát.

Oszd kb. 10*10 cm-es négyzetekre, majd tegyél mindegyik közepébe  1-1 ek lekvárt.

Hajtsd be a csücsköket és formázd gombóc alakúra.

A sütőt melegítsd elő 180 fokra és készíts elő egy kivajazott, kilisztezett tepsit.

A bukta labdákat sorakoztasd szorosan egymás mellé. A tetejüket és az oldalaikat - ahol egymáshoz érnek - kend le olvasztott vajjal.

Süsd kb. 25 percig, míg aranybarnák nem lesznek.

Ha tetszett a bejegyzés gyere facebook-ra és instagram-ra is, így nem maradsz le az újabb posztokról.

Na, ez az almás, amire azt mondjuk, hogy az igazi "nagymama almáspitéje". Isteni tészta, szuper töltelék. Nem véletlen, hogy a recept még a dédnagymamámtól származik. Nagyon durva egyébként belegondolni, hogy ez a süti 100 éve is egy király édesség volt és most is lehengerel mindenkit. Na jó, a modern mindenmentes vonulatot nem hozza, de who cares? Nem is ezt várjuk tőle, hanem , hogy feldobjon egy maihoz hasonló januári - számomra borzasztóan depressziós, karácsonyt temető - napot.   

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg liszt

12 dkg vaj vagy 10 dkg zsír

1 egész tojás

1 kanál tejfel

csipetnyi só

Hozzávalók a töltelékhez:

1 kg alma

10 dkg cukor

fahéj

Elkészítés:

Az alapanyagokat gyorsan összegyúrjuk, két lapban kinyújtjuk.

A nagyobbik lapot tepsire tesszük, s egy marék dióval, vagy finom morzsával meghintjük, rákenjük az almatölteléket, majd ráhelyezzük a másik lapot, tetejét tejjel vagy tojással megkenjük és megsütjük.

Sütés után deszkára borítjuk, kockára vágjuk, cukorral meghintjük.

Melegen tálaljuk. 

Töltelék: 1 kg almát magházától megtisztítunk, legyalulunk, 10 dkg cukorral addig párolunk, amíg a levét elfőtte. Fahéjjal ízesítjük, hidegen kenjük a tésztára.

Tipp: Ezt az összetételű tésztát, használhatjuk cseresznyés vagy meggyesbélesnek is.

Ha tetszett a bejegyzés gyere facebook-ra és instagram-ra is, így nem maradsz le az újabb posztokról.

El sem hiszem, hogy vége a karácsonynak és újból egy egész évet kell várnunk az év legcsodálatosabb napjára. Az ünnepi időszaknak azonban még nincs vége, hiszen lassan készülhetünk a szilveszterre. Ennek örömére egy újévi vendégváró receptet hoztam. Persze itt főként a külcsíny a fontos, a pogácsa recept kivételesen másodlagos. Készíthetitek a már bevált, otthon megszokott kedvencet is, amit az alábbi útmutató szerint nyugodtan malackásra formálhattok. Azért elmondom, hogy a recept sem rossz, mi legalábbis imádjuk a krumplis pogácsát. Ami külön jó benne, hogy akár a megmaradt burgonya pürét, tört krumplit is fel tudjátok hozzá használni, így nem vész kárba semmi sem.

Hozzávalók:

30 dkg áttört főtt krumpli

5 dkg vaj vagy zsír

50 dkg liszt

1  csapott ek só

1 kocka élesztő

1 dl tej

1 kk cukor

1 ek kefír

1 tojás a pogácsák lekenéséhez

szemes bors a malacka "szemeinek"

Elkészítés:

A langyos tejbe keverd bele a cukrot, majd morzsolt bele az élesztőt.

Tedd félre, míg felfut.

Közben a liszthez add hozzá a sót, majd szintén morzsold össze az áttört krumplival.

Mehet hozzá a vaj is és a felfuttatott élesztő is.

Jó alaposan dolgozd össze az egészet, majd ha kell, lazítsd egy kevés kefírrel.

Meleg helyen, letakarva, keleszd addig, míg duplájára nem nő. (Kb 1 óra lesz.)

Ha kész, szaggass a tésztából pogácsa szaggatóval kis köröket, majd a maradékból - pl. egy kupak segítségével - még kisebbeket, amit majd orrnak tudsz használni. Vágj apró háromszögeket fülnek, majd minden "testrészt" nyomkodj óvatosan a helyére.

Melegítsd elő a sütőt 180 fokra és tedd sütőpapíros tepsire a malackákat.

Kend meg felvert tojással, végül a bors szemeket is pakolgasd a megfelelő pozícióba. Ehhez jól jöhet egy szemöldök csipesz. :)

Süsd kb. 20 percet 180 fokon.

Tipp: A vendégek figyelmét érdemes felhívni a bors szemecskékre, mert érhetik őket kellemetlen meglepetések. ;) Bár nálunk volt, aki kifejezetten szerette a fűszerességét.

Ha nem szeretitek annyira a krumplis pogácsát, nézzétek meg az alábbi recepteket. Ezekből is könnyedén elkészíthetitek a malackákat.

Túrós sajtos rúd

Mama sajtos pogácsája

Füstölt sajtos rudacska

Gyertek fb-ra és instagram-ra is. 

Ennek a keksznek a közbenjárásával sikerült Mr. Babánál idő előtt bevezetnünk a narancsot. :D Úgy jártunk ugyanis, hogy Gy. nyilván utolsó pillanatban szólt, hogy másnap Mikulásoznak a munkahelyén, ahová nem ártana vinni némi elemózsiát. Gondoltam, hogy az izgő-mozgó féléves nekem nem akadály, betettem az etetőszékbe, sütünk majd egy jót együtt. Türelme persze a kis diktátornak semmi, így már az egész konyhafiók tartalmát bevetettem, hogy sikerüljön befejeznem az amúgy egyáltalán nem időigényes süteményt. Persze neki nincs az a mennyiségű szilikon forma, amit ne tudna ledobálni, így egy óvatlan pillanatban elkapta a félig-meddig kifacsart narancsot és már kezdte is kiszivogatni a maradék levet. Végülis a probléma megoldódott, mert tökéletesen lefoglalta, míg be nem fejeztem a sütit. :)

Hozzávalók:

10 dkg vaj

10 dkg cukor

1 narancs

25 dkg liszt

fél csomag sütőpor

5 dkg aszalt áfonya

5 dkg étcsoki

Elkészítés:

Elsőként a sütőt melegítsd elő 200 fokra és készíts elő egy sütőpapírral bélelt tepsit.

A csokit vágd apróra.

A puha vajat keverd habosra a cukorral, majd reszeld bele a narancs héját és facsard bele a levét.

A liszthez add hozzá a sütőport, majd keverd az előzőekhez.

Szórd a masszába az áfonyát és az apróra vágott csokit is, majd jó alaposan gyúrd össze az egészet.

Formázz kisebb diónyi gömböket a tésztából, majd helyezd sütőpapíros tepsire őket. Nedves tenyérrel nyomkodd le a kekszeket, majd süsd kb. 12 percet. 

Ha tetszett a bejegyzés, nézz körül facebookon és instagramon is. 

Íme az "elvetemült narancszabáló" :D a sütőpapírra rakosgatott kekszekkel: 

Tavaly decemberber 23-án, mikor este 9-kor ezt a süteményt készítettem, azt hittem, hogy idén - mivel itthon leszek - temérdek időm lesz és már jó előre elkészülök mindennel. Gondoltam, hogy olyan varázslatos karácsonyt csapunk ünnepi fényekkel, díszekkel, friss, illatos süteményekkel, amilyet még nem látott a világ. Most december közepén, kb. örülök, hogy az égősorok egy része felkerült az ablakokra, van adventi koszorúnk, voltunk a Mikulásnál (igazából 4 Mikulásnál, úgyhogy nem tudom milyen zavart okoztam ezzel Mr. Baba fejében :D) és borzasztó boldog vagyok, ha heti 1-2 karácsonyi sütit sikerül előállítanom. Már látom, hogy egy örökmozgó 7 hónapossal nem olyan idilli és egyszerű a készülődés, mint ahogy én azt tavaly elképzeltem. Annál szuperebb érzés viszont nincsen, mint mikor ez a kis cukiság rácsodálkozik a hóesésre, esténként az ünnepi fényekre, tátott szájjal nézi a karácsonyi dalokat éneklő gyerekeket, és így már nem is annyira érdekel, hogy hogyan fogok elkészülni mindennel karácsonyig.    

Hozzávalók:

200 g vaj

200 g mascarpone

90 g cukor

270 g liszt+a nyújtáshoz

darált dió (minél több, annál jobb)

baracklekvár (kb. fél kis üvegnyi)

Elkészítés:

A puha vajat, a krémsajtot, a cukrot, és a lisztet dolgozd össze egy nagy tálban. 

Tedd hűtőbe egy kis időre, de az sem baj, ha egy egész éjszakát pihen. Ez azért fontos, mert a tészta alapból elég ragacsos, de hidegen sokkal kezelhetőbb azért.

A sütőt melegítsd elő 180 fokra és bélelj ki egy tepsit sütőpapírral.

A tészta felét nyújtsd ki kör alakúra egy - jó alaposan - kilisztezett deszkán.

Kend meg baracklekvárral, majd szórd meg darált dióval.

Vágd kb. 12 cikkelyre a tésztát, mintha pizzát szeletelnél.

Tekerd fel őket a hosszabbik végüknél fogva, majd kicsit hajlítsd is meg őket, hogy szép ívesek legyenek. Tedd sütőpapíros tepsire őket, majd kend le felvert tojással.

A másik adag tésztával is ugyanígy járj el.

Süsd kb. 20 percig 180 fokon a kifliket.

2 tepsi lesz ebből az adagból.

Ha tetszett a bejegyzés gyere facebook-ra és instagram-ra is, így nem maradsz le az újabb posztokról.